A blog a legjobb barátom mert vannak dolog amiket szavakban nem tudsz elmondani,annak sem aki megért téged és támogat,de blogban csak írnod kell,aztán vagy megértik,vagy nem.
Már megint belerohantam egy érzelmi hálóba.És a legjobb az egészben hogy ez elégé zavaros,nem mindennapi helyzet,legalább is számomra nem mindennapi.
Rossz mikor nem tudod mit írj,pedig számtalan dolog lenne amit szívesen kiadnék magamból,de kicsit zavaros lenne nektek ezért szeretnélek bele vezetni titeket újra az életembe,fejembe,szívembe.
Amikor még kis fiú voltam azt hittem hogy az életben a legnagyobb gond az lehet hogy elfogy a boltból a csoki,amikor már 8-9 éves lettem rá kellet döbbennem hogy vannak nagyobb gondok is,család,barátok.Amikor 14-16 éves lettem hamar rá kellet jönnöm hogy nekem felkel nőnöm,mert itt a próblémák már nem kis menyiségben zuhannak az ember nyakába.Család,Barátok,Szerelem,Konfliktusok sorra.És nekem sokszor kell ott állnom és támogatnom abban másokat,hogy ne roppanjanak össze.Csak arra nem gondoltam hogy én úgy roppanok össze hogy észre sem veszem,nem külsőleg vagy épp nincsenek látható jelei,de érzem belül még én egy kis gyerek vagyok vagy akarok lenni,akinek a legnagyobb gondja az hogy elfogy a csoki a boltban.
